ÉRDEKESSÉGEK

Magyarországon 1828. május 27-én nyitotta meg kapuját az első óvoda Brunszvik Teréz jóvoltából a budai Krisztinavárosban, a Mikó utcában. Ezt követte hamarosan még kettő: a Vízivárosban, illetve a Várban.

Brunszvik Teréz intézete (és az azt követők is) nem a mai értelemben vett óvodák voltak, hanem – kisgyermekiskolák. Széles körű elemi oktatás folyt itt. Pestalozzi didaktikai elveinek szellemében, az általa kidolgozott beszéd- és értelemgyakorlatok (Anschauungsunterricht)óvodai alkalmazása volt ez.[1]

Első óvodáinkban – az őrzésen, gondozáson kívül – sokféle hasznos ismeretre is megtanították a gyerekeket. Akárcsak az iskolában, itt is folyt már a betűismeret, az olvasás tanítása, ami vallástani ismeretek elsajátításával párosult. A foglalkozások az első időben német nyelven folytak.

Bezerédj Amália nevéhez kötődik az első falusi kisdedóvó létrehozása. 1836-ban a Tolna megyei Hidja-pusztán alapította uradalmi cselédek gyermekei számára. Kislánya, Flóri együtt járt ebbe az óvodába a szegény szülők gyermekeivel. Egy óvó és egy „segédnő” foglalkozott itt a 40-60 főnyi gyermekcsoporttal.

Fontos állomása a magyar óvodaügy történetének a „Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesület” megalakulása 1836-ban. Ez az országos hatókörű társadalmi szervezet vállalta az óvodák szervezését és fenntartását. Tagjai hat esztendőn át évi hat ezüstforintot fizettek be erre a célra. Működésük eredményeként az óvodák száma 1848-ig 89-re emelkedett hazánkban.

Az első óvóképzőt Tolnán hozták létre 1837-ben. Igazgatója, Wargha István a magyar óvodapedagógia elméletének kiváló művelője volt. 1843-ban könyvet jelentetett meg az óvodák fejlesztésének kérdéseiről, módszertani kérdésekről. Címe: „Terv a kisdedóvó-intézetek terjesztése iránt a két magyar hazában” (vagyis Magyarországon és Erdélyben).

Friedrich Wilhelm August Fröbel 1837-ben nyitotta meg az első németországi óvodát lakóhelyén, Bad Blankenburgban (az akkor még önálló Schwarzburg-Rudolstadt, türingiainémet hercegségben). Kezdetben a „játszó és elfoglaló intézmény” névvel illette, melyet 1840-ben „gyermekkertre” (kindergarten) változtatott. Az ötlet kis idő múlva elterjedt, hála a Meyer nővéreknek, akik 1849-től kezdve önkéntes munkában szerte Németországban meghonosították Fröbel koncepcióját. A két nővér 1851-ben Angliában is létrehozta az első óvodákat, és továbbiak létrehozására ösztönözték a helybelieket. Az Egyesült Államokba költözve az egyik nővér, Margaretta Meyer Schurz alapította meg 1856-ban az első amerikai óvodát, miután már szabadidejében az otthonában tanítgatott pár kisgyermeket (saját lányával együtt), amivel nagy sikert ért el. Az első állami finanszírozású amerikai óvoda 1873-ban nyílt meg a többségében német bevándorlók által lakott St. Louis városában. Ugyanebben az évben Margarete Meyer óvodája is állami finanszírozásúvá vált.

Magyarországon a második világháború után

A háború ezen a téren is visszaesést hozott, óvodaépületek sokasága vált romhalmazzá. (1938-ban 1140 óvodában 112 ezer gyermeket gondoztak-neveltek, 1945-ben az óvodák száma 992-re csökkent, az óvodás gyermekek száma pedig 52 ezerre esett vissza.) A nők tömeges munkába állása egyre erőteljesebben kifejeződő igényt fogalmazott meg az óvodai rendszerrel szemben, s ez lassú extenzív fejlődést eredményezett. Ennek tempója csak jóval később, a hetvenes évek elejére gyorsult fel. Az ötvenes évek elejére az óvodások száma elérte a háború előttit, 1955-ben pedig már 146 ezer óvodásról szólnak a statisztikák.

1949-ben az óvodák a Vallás és Közoktatási Minisztérium (VKM) hatáskörébe kerültek. Ettől kezdve rendszeresen foglalkoztak az óvónők át- és továbbképzésével, amelyeken a szakmai ismeretek nyújtásán túl céltudatos ideológiai nevelés is folyt. Az országgyűlés 1953-ban kisdedóvásról szóló törvényt fogadott el, amely szerint az óvoda célja azóvodáskorú gyermekeknek a szocialista pedagógia célkitűzései szerint történő nevelése, gondozása és az általános iskolai tanulmányok előkészítése.....